Ma tartották Magyarország legnagyobb gamer rendezvényét, a PlayIT-et, ahol különböző játékok, robotok, számítógépek és sportok mellett az összes jelenleg kapható komolyabb VR sisakot is ki lehetett próbálni egy helyen. Bár a legtöbb sisak itthon hivatalosan még nem kapható, a PlayIT-en jól látszott, hogy a VR korszaka már megérkezett: a különböző gyártók termékeit mind több standon is ki lehetett próbálni, és szinte bármerre mentünk, VR sisakokba ütköztünk.
Gear VR (2016)
A Gear VR az Oculus és a Samsung közös fejlesztése, és kizárólag felső kategóriás Samsung telefonokkal működik. Az első felhasználóknak szánt változata már régóta kapható és ki is próbálható a Samsung boltjaiban és mobilszolgáltatóknál is, az újabb, fekete változatot azonban itt próbáltam először.
Bár a 2015-ös változathoz képest az új Gear VR elvileg nehezebb, ez egyáltalán nem volt feltűnő, amikor felvettem. Ellenkezőleg, a 2016-os változat az eddigi legkényelmesebb sisak, amit próbáltam: a párnája sokkal finomabban fekszik a fejedre, mint a régebbinél, és a többi sisakhoz képest egyenesen olyan érzés a használata, mintha semmi sem lenne a fejeden.
A korábbi fehér design-t feketére cserélték, ami szintén nagyon jó ötletnek bizonyult, így sokkal kevésbé zavaró az esetlegesen beszűrődő, vagy visszatükröződő fény. További újdonság, hogy az eddigi 96 fokos látószöget 101 fokosra tuningolták, azonban ha nem tudok róla, ezt biztosan nem mondtam volna meg a látvány alapján.
A Gear VR-ban Galaxy S6-os telefon volt, aminek a felbontása jobb, mint a HTC Vive-nak vagy az Oculus Riftnek. Egymás után próbálva ez egyértelműen jól látszott, legalábbis akkor, ha kifejezetten a pixeleket próbáltam meg kivenni játék közben.
Összességében a 2016-os Gear VR nagyon jól vizsgázott, egy pillanatra még azon is elgondolkodtam, hogy le kéne cserélni a saját 2015-ös változatomat az újra, amiben leginkább csak az akadályoz meg, hogy a kevés minőségi alkalmazás miatt a jelenlegit sem használom ki igazán.
HTC Vive
Bár a VR fanatikusok az Oculus-ról hallhattak először, kétségkívül a HTC Vive az, amivel a legtöbben találkozhattak, és ami a PlayIT-en is a legtöbb standon elérhető volt. Mindkét sisak PC-re kötve működik, a HTC Vive hatalmas előnye azonban az Oculus-szal szemben, hogy nemcsak ülő módban használható, és már jelenleg is van hozzá jó minőségű, a kéz mozgását követő kontroller.
Jelenlegi formájában a PC-s sisakok közül tagadhatatlanul a Vive az, ami a leginkább képes elkápráztatni az embereket. Hogy mégis igen messze van a tökéletes sisaktól, az jól érezhető volt, amikor a telefont használó Gear VR után felvéve érezhetően kényelmetlenebb és pixelesebb élményben volt részem. Nem kell persze nagyon rosszra gondolni: a Vive nem mondható kifejezetten kényelmetlennek, és a látható pixelek sem igazán zavaróak, ha az ember beleéli magát a játékba (ez pedig nyilvánvalóan könnyebben elérhető, mint a Gear VR esetén), összességében véve pedig ez a sisak nyújtotta a leginkább emlékezetes élményt az összes közül.
Oculus Rift
Az Oculus Rift fejlesztését éveken keresztül követték a VR rajongók, és két fejlesztői változat formájában ezekkel találkozhattak először a VR iránt érdeklődők (a második fejlesztői változat még most is megtalálható volt egy standon). Bár hamarosan kapható lesz egy várhatóan nagyon jó kontroller hozzá, és valószínűleg a székből is felkelhetünk majd, jelenleg az Oculus csak ülős, gamepad-es élményt tud nyújtani. A teljes változatot itt, a PlayIT-en próbáltam ki először.
Mivel specifikációban nagyjából egyezik a Vive-val, azt vártam, hogy a Rift is hasonló élményt fog nyújtani, meglepő módon azonban több szempontból túlszárnyalta azt.
Már felvételkor egyértelmű volt, hogy a 2016-os Gear VR-hoz hasonlóan a Rift is elképesztően kényelmesre sikeredett. Sehol sem nyomott, nem volt kényelmetlen, jó volt a súlyeloszlás, az egész sokkal kiforrottabbnak tűnt, mint a HTC sisakja.
Képminőségben ugyanazt vártam, mint a Vive-tól, azonban az azonos felbontás ellenére a Rift képe érezhetően jobb minőségűnek tűnt. Ami még inkább feltűnő, az a fejmozgás követésének a minősége. A korábban említett két sisaknál egyáltalán nem éreztem úgy, hogy e téren bármit is fejlődni kellene, azonban a Rift ebből a szempontból mégis kiemelkedő élményt nyújtott. Nehezen tudnám megmondani, hogy mi okozta ezt az érzést − talán gyorsabban reagált, vagy éles maradt a kép mozgás közben is −, mindenesetre úgy éreztem, hogy a Rift egy jó kontrollerrel és egész szobás pozíciókövetéssel egyértelműen jobb élményt tudna nyújtani, mint a Vive.
Bár jelenlegi formájában a Vive meggyőzőbb, azonban ha döntenem kellene, valószínűleg inkább Rift-et vennék, a hamarosan megjelenő kontrollerekkel.
Playstation VR
A Sony sisakja, ahogy a neve is mutatja, Playstation-re kötve működik. Furcsa kék színnel világít, és két, más-más színnel világító kontroller is jár hozzá, amik a kezed követésére szolgálnak. Vele is itt, a PlayIT-en találkoztam először.
A Playstation VR a többi sisakhoz képest egy kicsit olyan, mintha egy alternatív univerzumban készült volna. Nemcsak a külseje és a világító felületek furcsák, a többi sisakkal szemben a szemüveg rész itt nem rásimul az arcodra, hanem eléd ereszkedik. A sisak súlya a fejed köré összpontosul, így a sisak nem elöl, és nem az orrodon fekszik.
Mivel a Playstation VR felbontása kisebb, mint a Vive-é vagy a Rift-é, azt vártam, hogy a pixelek és a screen door effekt (a pixelek közötti “rések” láthatósága) itt zavaróbb lesz, mint azoknál, azonban meglepő módon épp az ellenkezőjét tapasztaltam. Kifejezetten próbálkoznom kellett, hogy a pixeleket megpillantsam a Playstation VR-on. Mivel viszonylag rövid ideig próbáltam, nem is nagyon akartam hinni a szememnek, és inkább rákerestem, hogy másoknak mi a tapasztalata ez ügyben. Úgy tűnik, az élménnyel nem vagyok egyedül.
A Playstation VR kontrollerek a Vive-hoz hasonlóan kézre estek, jóllehet a játékban egyszer-kétszer furán vibrálni és ugrálni kezdett a fegyverem, ami a Vive-nál még sosem fordult velem elő.
A sisakból alul nagyon könnyen ki lehetett látni, ami egy kevésbé sötét helyen kellemetlen lehet, ugyanakkor a PS VR ennek figyelembevételével is a vártnál jobban vizsgázott nálam. Mivel sok szempontból másnak tűnik, mint a többiek, ilyen rövid próba után még nem feltétlenül mernék végkövetkeztetést levonni, de ha lenne Playstation-öm és nem vágynék a PC-k nyitottabb ökoszisztémájára, akkor komolyan elgondolkodnék a megvásárlásán.
VR Box
Nem igazán fair egy 5500 Ft-os, bármilyen telefonnal együttműködő kis szemüveget a nagyokkal összehasonlítani, de ha már ott jártam, egy − a forgalmazó által belerakott − iPhone-nal kipróbáltam a VR Box-ot is.
A VR Box a Google Cardboard mintájára készült, két lencséből és egy műanyag dobozból álló szemüveg, amibe bármilyen iOS-t vagy Androidot futtató telefont belehelyezhetünk. Egy korábbi cikkemben már írtam arról, hogy mi a baj az ilyen kütyükkel, a komolyabb VR sisakok után felvéve azonban még ennek tudatában is hihetetlen volt a különbség.
A VR Box-ban a látótér felén nem is a képernyőt, hanem az iPhone keretét láttam, és a kép a fejem megmozdításakor olyan homályos lett, hogy ki se tudtam venni, hogy mit kéne látnom, amíg észre nem vette a telefon, hogy már nem mozog a fejem. Egy nagy képernyős Android esetében persze valószínűleg a VR Box is jobban teljesített volna, az azonban kétségkívül levonható tanulságként, hogy a VR-hez a felsőbb kategóriás telefon akkor is nagyon fontos, ha csak egy pár ezer Ft-os szemüveggel szeretnéd kipróbálni az élményt.
Összesítés
Egymás után kipróbálni a VR sisakokat igazán érdekes tapasztalat volt, legfőképp azért, mert a mégoly hasonló kütyük esetén sem tudnék egyértelmű döntést hozni, hogy melyik jobb a másiknál. Minden jelenleg kapható sisaknak megvan a maga erőssége és gyengéje, és bármelyik választás kompromisszumot jelent valamilyen formában.
Ha most szeretnék sisakot venni, valószínűleg az Oculus Rift és a nemsokára megjelenő Oculus Touch mellett tenném le a voksomat. A Gear VR-os tapasztalataim alapján azonban úgy érzem, hogy jelenleg még nincs elég alkalmazás, és nem eléggé kiforrott ez az egész VR ökoszisztéma ahhoz, hogy igazán ki tudjam használni a benne rejlő lehetőségeket − mondom ezt persze úgy, hogy nem vagyok egy nagy játékos.
A következő generációig még biztosan kivárok.