VRoom: VR szabadulószoba

VRoom logoVRoom néven megnyílt Magyarország első virtuális valóság szabadulószobája, amit ma én is kipróbáltam.

Mit tud a VRoom?

A VRoom a Jászai és a Nyugati tér között helyezkedik egy el szépen felújított pincében, ahol több szabadulószoba is található. A VR szoba egy űrbéli tájra kifestett terem, ahol egymástól kellő távolságban kényelmes székek vannak elhelyezve, ezekben ülnek a játékosok a misszió során.

A VR rendszer az Oculus Rift DK2-es fejlesztői változatára épül, ami Leap Motion szenzorral van kiegészítve. Ez utóbbi készülék lehetővé teszi, hogy játék közben a kezeinket is lássuk.

A játék

vroomA szabadulószobában a Cosmos VR nevű program fut, ami egy többjátékos, űrben játszódó szabadulós játék. Egy robot testébe kerülsz bele, akivel különböző feladatokat kell megoldanod a társaid segítségével.

Az Oculus Rift DK2 nem az Rift legújabb változata, ezért amikor megláttam, egy kicsit féltem tőle, hogy a képminőség esetleg nem lesz elég jó, és ez zavarni fog abban, hogy igazán beleélhessem magam a játékba. Szerencsére hamar kiderült, hogy teljesen alaptalan a félelmem, és nem csak azért, mert a képminőség jobb, mint amire számítottam, hanem mert a rendszer így összességében a legjobb jelenlét-élményt adta, amivel eddig találkoztam. Ennek alapvetően két oka volt: egyrészt, hogy a kezemet nagyon élethű módon láttam, másrészt, hogy a többi játékos is “velem volt” a VR-ben.

Kézkövetés

Leap MotionBár az Oculus és a HTC Vive is rendelkezik olyan technológiával, aminek a segítségével VR-ben is követni tudják a kezünk mozgását, ehhez mindketten külső kontrollereket használnak, amiket fognunk kell, miközben a virtuális világban vagyunk. A Leap Motion egy tőlük független fejlesztés, aminek az a különlegessége, hogy semmilyen plusz kütyü nem kell a használatához, egyszerűen csak látjuk a kezeinket, sőt, még az ujjaink mozgását is követni tudja.

Egy rövid kalibrálás után a kezed helyén egy robotkéz jelenik meg, és az eddig próbált programokkal ellentétben az most egy testhez is csatlakozik. Korábban amikor egy HTC Vive-os játékban láttam a kezemet, úgy éreztem, hogy az egy hatalmas béna robotkar, amivel nem lehet normálisan bánni, itt viszont nem volt hasonló érzésem. A virtuális kéz nagyon aprólékosan követte a mozgásomat, tudtam vele gépelni, hozzá tudtam érni tárgyakhoz, és általában is úgy viselkedett, ahogy azt egy kéztől elvárnám.

A Leap Motion technológiáról tudni kell, hogy kamerát használ a kéz követéséhez. Bár a technológia lehetővé teszi, hogy VR-ben is nagyon élethű legyen a kezed, az Oculus mégis inkább egy külső kontroller mellett döntött, aminek az volt a fő oka, hogy a Leap Motion megoldása nem teszi lehetővé a kéz valós időben való lekövetését, egy minimális késés jelentkezik, ami ronthat a jelenlét-élményen. Az egyik első dolgom az volt, hogy ezt a késést teszteljem, és amikor figyeltem rá, akkor valóban érezhető volt, játék közben azonban egyáltalán nem tűnt fel, és a legkevésbé sem zavart a misszió során.

Ami inkább bosszantó, az az, hogy ha kikerül a kamera látószögéből a kezed, akkor hirtelen eltűnik (“leesik”) a virtuális valóságban is, holott ott a szemed látóteréből még nem kellene eltűnnie. Ha az egyik kezed eltűnik, még az is megeshet, hogy összekeveri a két kezedet, és a bal kezedre nézve úgy látod, mintha a jobb kezeddel átnyúltál volna magad előtt és kifordítva tartanád a bal helyén. Ez néha azzal járt, hogy a kezemet szándékosan vissza kellett hoznom a szemem elé, ami egy kicsit rontott a jelenlét élményen, de igazából nem okozott problémát a feladatok megoldásában.

Többjátékos üzemmód

Cosmos VRBár Interneten játszható többjátékos programot már korábban is próbáltam, ott csak űrhajók formájában jelentek meg a többiek. Itt a játékosok helyén robotokat látsz, akik élőben követik a játékosok fej- és kézmozdulatait. Látod, amikor rád néz valaki, tud neked integetni, vagy akár oda is repülhettek egymáshoz, hogy kezet fogjatok egymással.

Ugyan a játékostársam ott ült mellettem egy közeli székben, akár lehetett volna a világ másik felén is, az én fejemben úgyis mindig ott volt, ahol a program szerint lennie kellett.

Az, hogy nem vagyok egyedül, szokatlanul sokat hozzáadott a virtuális tér valóságosabbá tételéhez.

A feladatok

A játékban lehetőségünk van szabadon repülni, telekinézissel mozgatni tárgyakat, lézerrel lövöldözni, és rendelkezésünkre áll egy hologramos érintőképernyő is, amit a bal kezünknél lévő gombra kattintva tudunk bekapcsolni.

A feladatok egy szabadulószobához méltóan némi közös gondolkodást, olykor pedig együttműködést igényelnek, de legtöbbször viszonylag hamar rá lehet jönni, hogy mit kell csinálni. Nekünk két alkalommal volt szükségünk egy kis segítségre, de ezeken kívül simán mentek a dolgok.

Talán a szerencsének, talán a VR-ben való némi jártasságunknak köszönhetően, de a személyzet szerint is rekord gyorsasággal végeztünk a játékkal, nagyjából fél óra alatt kijutottunk az egy órásra tervezett misszióból.

Vélemény

Bár sem a VR technológia, sem a kézkövetés nem volt új számomra, mégis úgy éreztem, hogy egy kicsit a jövőben járok: ilyennek kell lennie a VR-nek. Voltak ugyan még kisebb gyermekbetegségei, de nagyon jó bepillantást nyújtott abba, hogy mit lehet várni egy ilyen rendszertől. Érdemes kipróbálni.